 |
| |Hanna szemszöge| |
Hajnali 3 óra.. Tessa-val már régóta sétálgatunk,magatehetetlenül. Mèg mi sem tudtuk,hogy miért,de körbe sétáltuk Los Angeles-t.
Tessa és én szótlanul,a házak világítását néztük. Közben néha,mikor olyan utca részeken jártunk,Tessa kérdésekkel támadott meg. Oké,bőbeszédű. De ezért imádom.
-Nézdmár azt a lámpát, hogy pislog nem?- Támadt nekem ismét a kissé felesleges kérdéseivel. De mindegy is, így legalább nem unatkozunk hazafele.
-Olyan mint egy horrorfílm nem? Nézd mindjárt előugrik valami rabló gyílkos és ennyi.. Vége az életünknek. Hát nagyon szerettelek, örülök, hogy veled halok meg..!- Mesélte szarkasztikusan és mosolyogva "életünk storyát"..
-Ez lehetetlen. És ha meg kell halnom akkor valószínű miattad fogok, vagyis inkább a vicceid miatt!- Nevettem fel..
-Haha nagyon elmés! És, nem bénák a vicceim!- Játszotta a sértődöttet.
Majd hosszú némaság után ismét megszólalt..
-Hanna!- Suttogta oldalamat bökdösve.
-Mivan?- Kérdeztem én is suttogva.
-Óvatosan.. Fórdítsd hátra a fejed!- Motyogta idegesen. Eleget téve kérésének, hátra pillantottam. Csak két bőrkabátos fiú jött mögöttünk kapucnival a fejükön.
-Na?- Néztem rá kérdőn.
-Azóta jönnek mögöttünk, hogy lefórdúltunk a sarkon...- Mondta elkerekedett szemekkel.
-Ez hülyeség.. És ha erre van dolguk?-
-Ezerszer jöttünk már erre, de egyszer sem láttam kapucnis fiúkat..- Részletelte a reális dolgait. Kezdtem hinni neki..
-Hanna.. Mintha semmi sem tőrtént volna! Rohanjunk el!- Javasólta felő tekintettel.
Most az egyszer belementem az élettelen ötletébe, s rohanni kezdtünk. Már amennyire lehet.. Magassarkúban.
Mikor Tessa hátranézett felsikiltott.
-Hanna! Ezek minket követnek!- Kiabálta lihegve. A lábaim iszonyatosan fájtak, így legugóltam, hogy levegyem a cipőmet és tovább rohanjak.
Tessa csak futott.. Èszre sem vette, hogy megálltam. Azok a sötét alakok egyre jobban közelítettek. Nagyon féltem.. Már nem futottam hisz ott álltak velem szemben.
-M..Mit akartok?- Kérdeztem remegő hangon.
-Hmm.. Én téged.. A barátom a kis barátnődet!- Kuncogott a magasabb fiú.
-Kaptok pénzt csak hagyjatok békén minket!- Jelentettem ki hátralépve.
-Mondtam már.. Te kellesz!- Állt elém..
A másik fiú elrohant.. Tessa ügyes lány.. Nem találja meg. Nyugtattam magam.
-Gyere!- Emelt fel az idegen s vállára helyezett.
Ahogy tudtam úgy sikítottam és ütöttem a hátát.. De nem jött be. Letett s nekidöntött egy fának..
-Nagyon harcias valaki..!- Nyalt végig száján.
Mikor levette a kapucniát rájöttem, hogy kb. Velem egy idős lehet..
A lámpák fénye bevilágította az arcát, barna haja és ugyancsak barna szemei voltak. Ahogy elidőztem ajkain perverz mosoly jelent meg arcán..
Féltem.. Nagyon. De már nem próbáltam ellenkezni.. Egyedűl vagyok, sehól egy lélek. Gyenge vagyok..
-Hagyj kérlek..- Fohászkodtam az elrablómhoz.
-Kuss!- Parancsolt rám majd neki esett a nyakamnak.. Erősen kezdte szívni.
Iszonyatos volt ez az érzés kiabálni sem tudtam. Nyakamról áttért a számra. Ajkai már már követelték a viszonzást de mikor èszrevette, hogy nem csókolok vissza hajamba markólt és követelte a bejutást számba.
Ruhámat valósággal leszaggatta rólam s úgy kezdett mégjobban kínozni..
Nadrágját egy pillanat alatt gombólta ki, majd bugyimat félre húzva belèm vezette ágaskodó szerszámát.. Erős karjai védelmezően tartottak..
Könnyeim egyre jobban potyogtak, csak imátkozni tudtam, hogy legyen ennek vége..
A szúró fájdalom egyre nagyobb lett, aztán hírtelen megszabadított ettől a félelmetes érzéstől és főldre kényszerített. Péniszét a számba nyomta, majd mintha egy vulkán tőrt volna ki számban úgy élvezett el.. Ki akartam köpni de nem engedte.. Orromat befogva kényszerített a meleg ragadós folyadék lenyelésére.. Miután megtettem, felhúzta a nadrágját, ellépett előlem s a ruhámat elémhajítva elment..
Csak zokogtam.. Nem hiszem el, hogy ez megtőrtént velem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése